Sokan úgy gondolnak a meditációra, mint valami nagyon elvont és megfoghatatlan élményre, ahol színes fényben úszunk, lebegünk, angyalok repkednek körülöttünk és mi órákon át ücsörgünk egy fa alatt, mindenféle nehézség, lábgöcs, éhség és elterelődés nélkül. Nos, a meditáció nem ez! Legalábbis nem az elején...
Éveket töltöttem el azzal, hogy különféle meditációs gyakorlatokat próbálgattam: figyeld a hangot a fejedben, figyeld a csendet a fejedben, figyelj a mondatok közötti szünetekre, figyelj egy bizonyos dologra, ne figyelj semmire, gondolj valamire, ne gondolj semmire... és még mehetnék ennél is tovább. Ezek mind nagyon hasznosak, akkor, amikor már alapjaiban el tudunk lazulni, és a gondolataink szüntelen áramát le tudjuk csendesíteni. Igen, ekkortól kezdhetünk valami extrát; de először nézzük meg, mi is meditáció egyáltalán?
Hivatalosan koncentrált elmélyülést jelent, amit a szerzetesek, és az évek óta komolyan gyakorlók el is érnek; innentől jöhetnek a még komolyabb gyakorlatok és a komoly élmények.
A hétköznapi embereknek azonban a meditáció két dolgot jelent: ellazulást és némi csendet a fejünkben. Nem is kell, hogy másról szóljon. Csak egyszerűen lélegezzünk és érezzük magunkat. Vegyük egyszerűre a figurát, nem kell túlkomplikálni. A meditáció pont azt segíti, hogy az életünk leegyszerűsödjön, a gondolataink kuszasága kisimuljon, és a lelkünk békére találjon.
Üljünk le vagy feküdjünk le kényelmesen. (Eleinte nem baj, ha elvonulunk valahova, ahol nem zavarnak meg ötpercenként, később már a megállóban is képesek leszünk befelé fordulni.) Vegyünk pár mély levegőt, amiket fokozatosan, mélyen és lassan szívjunk be és ki. Érezzük, ahogy megnyugszunk. A mély légzés lenyugtatja a testet és a lelket, nyugodtan lélegezzünk hétköznap is mélyebbeket. Ha szeretnénk gondolatban végigmehetünk a testünkön, és ellazíthatjuk tagjainkat. A gondolatainkat követi az erő, így amire gondolunk, ott is vagyunk. Innentől különböző dolgokat tehetünk:
Maradhatunk egyszerűen a légzésünkkel; beszív és kifúj. Ha gondolataink jönnek, hagyjuk őket; minden áramlik, jön és megy. Ha megragadjuk őket, akkor elterelnek; ha hagyjuk átáramolni, akkor békén hagynak. Csak lélegezzünk lassan és nyugodtan, figyeljük a tüdőnket, ahogy emelkedik vagy összehúzódik; vagy magát a levegőt ahogy áramlik.
Ha többet szeretnél tudni a légzésről, és a hozzá tartozó egyszerű gyakorlatokról olvasd el a másik cikkem: 11+1 légzésgyakorlat címen.
Sokaknak az segít, ha van valami zaj, amit követni tudnak; lehet ez egy adott hang, egy rezgés, zene vagy mantra. Akármi, tényleg. Ha valakit a békák kuruttyolása lazít el, az is szuper. Kövessük a belső iránytűnket.
Hallgathatunk valami kellemes zenét: vannak egyszerűbb melódiák és vannak kifejezetten gyógyítóak. A Solfeggio frekvenciák a test és lélek harmonizálására szolgálnak. Emelik az általános rezgésünket, visszaállítják a természetes állapotunkat, és segítenek dolgoktól megszabadulni, vagy épp hogy behívni őket az életünkbe. Ha a zenére figyelünk, vagy annak egy adott hangjára, ütemére, akkor az egónkat úgymond lefoglaljuk, így van egy kis csend és nyugalom időközben. Plusz a hang magával ragad, és sokkal könnyebben kikapcsolhatunk.
Hallgathatjuk a külvilág zajait is, de koncentráljuk lehetőleg egy valamire, mint madárcsicsergés, szél hangja vagy az óra zaja. Ha túl sok minden áramlik be, akkor elterelődünk. Kövessük inkább az adott egy dolgot.
Ne várjuk, hogy egy gondolat sem jön majd; épp ellenkezőleg! Amint ellazulunk, az egó hangosodni kezd. Ne aggódjunk, gyakorlat teszi a mestert. Amint megszólal a hang, tudjuk, az nem mi vagyunk. Ha elterel sincs semmi gond. Nyugtázzuk, és szépen visszatereljük magunkat. Az egó mindig ott van, mindig dumál és nyomja a sódert, de millió egyéb dolog is körbevesz minket. Meditáció alatt ezért hangosabbnak és erősebbnek érezzük... nem beszélve arról, hogy ha mi vagyunk jelen, akkor ő nincs... mindent megtesz majd, hogy ez ne történhessen meg, mivel lételeme épp a mi figyelmünk felé.
A lényeg tehát az ellazulás; és mindegy, hogy azt hogyan érjük el. Ha megnyugszunk akkor mindent jobban átlátunk. Épp ezért az ellazulást követően tudatosan gondolkodhatunk is bármin, ami zavar minket, amivel küzdünk, vagy amit nem értünk. Amikor befelé figyelünk, sokkal több dolog nyer értelmet.
A meditációt a mindennapjainkba is belefésülhetjük; nem kell, hogy minden alkalommal elvonuljunk valami izolált térbe. Használjuk ki a perceket, a megállóban ácsorgás közben, a kávénk kotyogására várva, a fürdőben mosakodás közben, vagy elalvás előtt és ébredés után. Semmi más dolgunk nincs, mint venni pár mély levegőt, és ellazulni egy kicsit.
Ragadjuk meg tehát az áramló perceket, és hasznosítsuk őket, hogy tudatosan jelen legyünk a pillanatokban. Észrevesszük majd, hogy megnyúlik az idő, ha mi is ott vagyunk. Az egó pedig hadd dumáljon; minél többször kapjuk rajta, annál könnyebben elcsendesíthetjük. És minél többet figyelünk a belsőnkben áramló erőre, annál hamarabb és erősebben érezzük majd, hogy élünk, vagyunk, és jelen vagyunk a saját életünkben.
Szeretettel, Elsa
by Elsa Sol 2018.04.27. Mindennapi Tudatosság
mindennapitudatossag.simplesite.com
Fb: Mindennapi Tudatosság
www.mindennapitudatossag.com
fotó: pinterest
