Változás 1x1 – Mi történik a világgal?
Azt hiszem mára mindenki egyetért abban, hogy a világ, ahogyan azt korábban ismertük, teljesen kifordult magából. Az életünk minden szintjét elérte a változás, és bárhova tekintünk is, mindenhol szembesülünk vele. Az időjárás, az iskolarendszer, az egészségügy, emberi jogok, politika stb állandó változásáról folyamatosan hallunk híreket. De ha körbenézünk, ismerőseink, családunk, kollegáink között bizonyosan találunk olyanokat, akiknek az élete nemrégiben új fordulatot vett, tönkrement, elcsúszott, esetleg végletesen megváltozott. Betegségek, válás, szakítás, csalódás, üzleti vagy pénzügyi csapás, hatalmas élet-változás, ez csak pár olyan példa, amivel manapság szinte nap mint nap szembekerülünk.
Be kell hát ismernünk, hogy bármi is történik a világban, a világgal, az kihat az emberi élet minden területére. Eltekintve mindattól, amit a médiában hallunk, vagyis, hogy semmi sem történik, minden rendben, sőt mi több, ez egy nagy boldog világ, szemünk azért van. Látni azért látunk, mégha sokan nem is igazán akarják látni, hogy minden széthullik körülöttünk. S ennek az írásnak nem a depresszió keltés a célja! Nem, a változás, mégha a kezdete és a folymata nem végig hupikék és pipacsokkal tarkított, de szükséges, mert ez a fejlődés, minden élet fejlődéséének egyik alapvető pillére. Változás nélkül nincs áramlás, nincs tanulás, nincs fejlődés, és így nincs élet sem. Mindig változott a világ, csak régebben sokkal lassabb volt az üteme, de az utóbbi években, mintha gyorsvonat sebességre kapcsolt volna, s talán tavaly óta inkább rakéta tempónak tűnik. A változás régen sok kis folyamhoz hasonlított, melyek lassabb ütemben áramoltak, mozgatták a köveket és alakították át medreiket. Most hatalmas megduzzadt és kontrollálhatatlan folyók csapkodnak minket hullámaikkal, s gyakran úgy érezzük, hogy minden kanyarban egye nagyobb sziklákhoz passzíroz oda. Egyes emberként és emberiségként is.
De mi is történik a bolygónkkal?
A Föld bolygó hosszú életében mindig zajlottak változások. A földi élet kialakult, virágzott, majd a változás elérte, ahogy mindent, ami valaha létrejött. És az átalakulás sosem volt harmonikus vagy egyszerű. A Föld változásai civilizációk kipusztulásához, birodalmak bukásáshoz, állatok eltűnéséhez és a bolygó teljes arculatának megváltozásához vezettek. Gondoljunk csak a Grand Kanyon hatalmas szikláira, melyek tanúskodnak arról, hogy korábbi érákban ez bizony tenger volt. Vagy az Angkor Wat, melynek lakói nyilván nem gondolkodtak azon, hogy majd eltűnnek, és a városuk romjai ezer évekkel később turistalátványosággá válik. Egyszóval a változás a földi élet alapja és mindig is a bolygónk életének jelentős részét képezte... még ha nincs is senki, aki elmesélhetné.
A bolygónk ugyanolyan létező, érző lény, mint mi. Van fizikai formája, teste, a sziklák, kövek, növényzet, levegő stb, és van energiateste, ahogy nekünk is. Amikor mi a fizikai testünk jelzéseit nem vesszük figyelembe, és lassan mérgezzük fizikailag vagy érzelmileg, akkor egy idő után az energia áramlása elakad, blokádok jönnek létre, majd kialakul a fizikai betegség. A Föld esetében ugyanerről van szó. Az emberiség fejlődésének ára a bolygónk teljes kizsákmányolásával, semmibevételével és tönkretételével járt együtt. A Föld emiatt kibillent a természetes egyensúlyából, és mondjuk úgy, hogy megbetegedett. Nos, amikor mi betegek vagyunk, akkor lázunk van, köhögünk, eldugul az orrunk, vagy hányunk. A test megpróbálja kiadni a betegséget, aminek ezek a tünetei. A Föld ugyanezt teszi, csak neki nincs felírható köptetője vagy orrcseppje. Ha ő beteg, akkor más eszközökkel tudja magát visszaállítani az eredeti harmonikus állapotra: vulkánkitörésekkel, áradásokkal, földrengésekkel. A bolygó, ami egy érző lény, mint mi, mostanra teljesen és véglegesen kibillent az egyensúlyából, ezért felkapcsolta a tempót. Nincs ideje kibekkelni, amíg az utolsó ember is megfullad a szívhatatlan levegőtől, vízhiánytól vagy éhhaláltól. Egy egyszerű metaforával élve: a test le se tolja a baktériumokat, amik megbetegítették, csak egyszerűen küzd a gyógyulásért. A bolygónk is ezt teszi, ha tetszik nekünk, ha nem.
Tudnunk kell, hogy egyéb okok is közrejátszanak a földön bekövetkező nagy változásokban, és ez egy kicsit nehezen emészthető talán. Mindig azt mondták nekünk, hogy egyedül vagyunk az univerzumban, sehol egy árva lélek, milliárdnyi csillag csak nekünk ugye, de ez nem igaz. A Föld jóval a mi emberi civilizációnk előtt is lakott volt, vagy már ezerszer. Hatalmas birodalmak váltották egymást, emberiek, állatiak és galaktikusak. A Földünk nem egyszer volt úgynevezett űrlények által lakott. A Földünk nem a világ legutolsó csillagának az utolsó bolygója, és nem, nem vagyunk az univerzum eldugott csücskében. A bolygónk számon van tartva, mert létezik, és rajtunk kívül léteznek még milliárdnyi bolygón. A Földünk mindig is egy központ volt, és számtalan ereklye, kegytárgy, festmény, dombormű, könyvek, iratok és épületek sokaság tanúskodik az előttünk élt civilizációkról. Nos, mindenki más tud is egymásról, és tudnak rólunk, a Földről és az emberiségról. És mivel tudják, hogy mindenki mindenkivel kapcsolatban van az univerzumban, ezért a földön zajló változások mindenkire hatnak. Hihetetlen bár, de igaz. A bolygónk szenvedése eljutott az univerzum legtávolabbi csücskébe is, és az emberiség nagy részével ellentétben, ők törődnek vele.
A mindenségben minden állandóan fejlődik. A létezés célja a megtapasztalás, és minden lény maga választja a megtapasztalás formáját. A bolygónk most eljutott egy újabb fejlődési ciklusba, és ez sem újdonság, csak éppen az előzőek nem élték túl a változásait. Ha a bolygó változik, és a rajta élőknek nincs idejük vagy lehetőségük, hogy akklimatizálódjanak, akkor elpusztulnak. A jelen helyzet szerencsénkre nem ilyen drasztikus, és a bolygónk jelenlegi változásaiban nem kell kipusztulnia az emberiségnek, mert a többség kész és képes a változásra; képes fejlődni, együtt a fejlődő bolygónkkal.
Ám a tánc még csak most kezdődött el, és elég sokáig fog még tartani. A változások el fogják érni a civilizációnk összes aspektusát és területét, és mindent átalakítanak. Ha képesek vagyunk vele együtt fejlődni, a szükségleteinket a bolygó szükségletei mögé besorolni, akkor van esélyünk. Minden egyes ember maga dönt a sorsáról, és a változáshoz való viszonyáról. Köszönthetjük barátként vagy ellenségként, és a változás pont így is fog megjelenni: örömként és kiteljesedésként vagy bánatként és elutasítással. A kulcs a mi kezünkben van: használjuk vagy sem, a mindenségnek és a Földnek édesmindegy.
by Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2018.02.02.
régi: mindennapitudatossag.simplesite.com
fotó:pinterest
