Manapság egyre többen mondják magukról, hogy ők Fénymunkások, és a Fény útját járják. Néha azonban úgy tűnik, hogy elfelejtik, hogy Fénymunkásnak lenni, az nem egy kitűző, amit viselsz, és nem is egy érdemérem, amit egyszer kiérdemeltél, és onnantól büszkén mutogathatod.
Fénymunkásnak lenni egy belső inspiráció; az a belső hajtóérő, hogy segítsek a világnak és az embereknek, hogy önmagukra ébredjenek, és fejlődjenek...hogy megtapasztalják azt, amit én is, mert ez ugye jó és szép, és azt akarom, hogy mindenki részesüljön belőle.
Ám Fénymunkásnak lenni egy nagy felelősség. Mert nem csak magadért teszed, hanem mindenkiért. És félreértés ne essék, ez nem egy magasabb osztály, és ez nem egy kiváltságos belső kör, amihez nem lehet csatlakozni. Nem vagyok több mert Fénymunkás vagyok; egyszerűen csak többet éltem, többet tapasztaltam, és többet dolgoztam magamon, mint mások (legalábbis egyelőre). És itt a trükk: ha magamon dolgozom, akkor magamat tisztítom, és egyre jobban megértem. És mi jár ezzel? Együttérzés, megértés, és empátia. Mert én is voltam ott, én is megtapasztaltam, így tudom, vagy legalábbis jobban értem, hogy a másik min megy keresztül. És pontosan ezért nem beszélek vele magas lóról, nem düllesztem az egóm, hogy én már mi mindent tudok és értek, míg a másik egészen aprónak nem érzi magát... Sok Fénymunkás elfelejti, hogy a belső munka az, ami a megértéshez elvezet. Azáltal ébred bennem, hogy magamban már megtapasztaltam, és bakker k. szar volt, és fájt, és zavart voltam, és féltem és haragudtam. És most tudom, hogy neked milyen érzés ez. Mert jártam már ott, és megéltem. Így együtt érzek veled, és segítek, amiben csak lehet. Kedvesen és szépen, lágyan és óvatosan, és nem lerohanva, nagyképűen bedobálva nagy szavakat és bő igazságokat, hogy nagyobbnak és fényesebbnek tűnjek, mint a többiek.
Amikor valakivel szembekerülsz, aki nálad valamiben kevesebbet tud (egyelőre) akkor lemérheted, hogy Te hol tartasz. Vajon idegesít, hogy ő ott tart? Lenézed érte? Kicsinek és bénának titulálod? Csak te utad nyomod neki és mindenki másnak?Dühös leszel rá, mert nem érti elég gyorsan, vagy mert talán nem tudja olyan gyorsan megvalósítani és megélni önmagában? Vagy éppen Te többnek érzed magad, hogy vezetgetheted? Hogy felnéz rád? Hogy követ? Nos, ha a válasz igen, akkor benned is húzódnak még megoldásra váró témakörök.
Minden, amin átmentem, az hatott rám, és változtatott. Ha negatívan, akkor azon dolgoznom kell, hogy kitisztítsam. Ha pozitívan, akkor azt ápolom és bővítem, hogy még jobban kiteljesedjen bennem. És mindenem amim van, mindent, amit megtudtam, megértettem vagy magamévá tettem, azt tovább tudom adni azoknak, akik most indulnak. És nem azért mert én már mennyi mindent tudok; hanem azért mert tudom mi vár rá, tudom mivel néz szembe, és igen, emlékszem én milyen voltam akkor és ott, amikor nem tudtam, amikor nem értettem, amikor zavart és elveszett voltam. És jól jött volna egy segítő kéz és egy kedves mosoly, pár megnyugtató szó, hogy ez is elmúlik, és ezen is túl leszel, és ettől is csak erősödsz, és tanulsz magadról. Így most, igyekszem az az ember lenni, akihez fordulhatnak azok, akiknek kell egy kéz, vagy egy kedves szó.
És nem azért mert Fénymunkás vagyok, és virágok villódznak a fejem körül; nem azért mert ezt vagy azt elértem, és most büszkén lenyújtom a többieknek. Azért teszem, mert megtapasztaltam, és már tudom, hogy milyen. És a tapasztalásból együttérzés született magam és mások felé is... mert tudom mekkora bátorság és erő nekiindulni az úton önmagunk felé. És tudom, milyen nehéz olyat találni, aki érti, hogy min megyünk keresztül.
Ezért minden Kedves Fénymunkás testvérünket kérem, hogy szeretettel és kedvességgel forduljunk mások felé, akik most indulnak az Úton. Emlékezzetek milyen is volt az eleje! Emlékezzetek miken mentünk át. És emlékezzetek hogyan hűsítette a lelkünket egy gyengéd simogatás vagy kedves szó, és mennyi szeretet kaptunk másoktól, amikor szükségünk volt rá. Ezt adjuk tovább.
Fénymunkásnak lenni példamutatás. Megmutatni azt, hogy hova is tartunk... ahol Fény és Szeretet van. Azért mert mindannyian megéltük a sötétet és a fájdalmat, és már tudjuk, hogy mit jelent szeretni és boldognak lenni.
Világítunk a sötétben, hogy minden hajó, minden repülő, minden csillag, minden egyes apró halacska odataláljon hozzánk. És azt adhassuk nekik, amire a legnagyobb szükségük van: szeretetet, támogatást és erőt, hogy az Útjukon előre tudjanak haladni, és büszke Fénymunkásként később a lángot tovább tudják majd adni.
Áldás hát a Fénymunkásokra és minden Ébredőre! Áramoltassuk a Fényünket mindenki felé, mindenkihez, aki most még a sötétben van, és nem találja az utat hazafelé.
Szeretettel, testvéretek, Elsa.
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2022.08.19 repost.
mindennapitudatossag.com
Fb. Mindennapi Tudatosság
fotó: pinterest
