A lineáris életvonaladról és a terveid, álmaid megvalósulásáról
Gyakran olyan türelmetlen vagyok az élettel szemben. Jövőre lesz három éve, hogy itthon lakunk, és bevallom, sokkal többet terveztem elérni, mint ahol most állok. Pedig szívem lelkem benne van az "itthonban", és nehéz sokszor, de alapjaiban élvezem, hogy itthon, saját földön járok, saját nyelvemen beszélek, és végre ismét magyarul szól a hang a fejemben. De a fizikai sík sokkal lassabban érik be, a megvalósulásoknak szó szerint idő kell. Visszatekintve azt érzem, hogy nem a hétköznapi életem volt a lényeg most. Talán ti is érzitek, hogy habár rohan az élet, peregnek az évek, sokszor a tettek, a mi jött össze a januári tervekből gyatra képet mutat.
De nem csak fizikai lények vagyunk, s a szellemi haladásunk az igazi lényeg.
Talán a fizikai életemben lassan haladtam, de eddig mindig száguldott alattam a föld; s ugyanide hozott az élet. Talán nem is maradtam le semmiről? Lehet pont ezen az úton érek el a célomig? Mi van,ha az élet a vetítés és az érzés a valóság? Mi a fontosabb a haladás vagy a megélés? Mi ad többet a rohanás vagy a megtapasztalás? A mai reggel a sápadt őszi napsugár csöndesen suttogta a fülembe: csak lélegezz, én viszlek tovább.
Sokszor érezzük nem éljük az életet, nem kapjuk,amit kergetünk, nem zakatol a vonat, ahogy akarjuk, de ha megállunk egy pillanatra, meglátjuk az élet szerető ölelését, és az utunk kanyargó sebességét... nem kell rohanni, mert semmi nem jön hamarabb, mint hogy TE odaérnél, semmit nem élsz meg, mielőtt megérnél, és semmiről nem maradsz le,amit NEKED meg kell élned...ma vagy holnap vagy jövőre...neked egy élet, az életnek csak egy pillanat. Türelem, szeretet fogjatok kézen, becsukom a szemem és követem a szívem!
Áldásos haladást vagy ácsorgást Nektek! Jó helyen vagy, jól csinálod csak lélegezz!
Szeretettel Elsa.
Elsa Sol- Mindennapi Tudatosság
2024.10.18.
Fotó pinterest
