A Szuperhold hatása nem távozott egy perc alatt, és az elmúlt napokban sokan éreztek teljes enerváltságot, kedvetlenséget és ürességet. Gyorsan kipattanó feszültség, nyugtalanság, miért érzem most ezt, miért nincs kedvem semmihez, miért vagyok ennyire lent, kavarognak bennünk a gondolatok. Sokan nem találják most a helyüket, és a szuper haladást megtöri a nagy semmi, amikor nem érzünk igazán késztetést, hogy tegyünk, hogy menjünk, hogy alkossunk, csak vagyunk. Ezt nehezen viseli az egó, aki imád benne lenni a forgatagban, és ne felejtsük el, a spiritualitás is kedvező táptalaj számára. Amikor haladunk az úton, és minden megy, akkor kevesebb teret kap, ám amikor esik a rezgésünk, vagy úgy érezzük, hogy esik, akkor ő előtör daliás legényként, és gyorsan visszaveszi a teret, amit kiterjesztettünk tudatosságunkkal.
A felemelkedés nem egyenesen hegyre törést takar, hanem szakaszan haladást felfelé, ám megállókkal, pihenőkkel, elakadásokkal és néha kis visszalépkedéssel. Ez nagyon nehéz, mert ki is szeretne nem kicsattanóan boldogan haladni a szelek szárnyán? De, és ez egy nagy de, kellenek a szünetek, a pihenők a kikapcsolások. Ilyenkor belső munkák zajlanak a háttérben, a test dolgozik, építi be a letöltött kódokat, az elme raktározza el az inspirációkat és lehetőséget, amiket a következő svungban hasznosítani tudunk majd. Átalakulunk, és nem lehet, nem tudunk mindig 100%-osan magasan rezegni (legalábbis nem érezzük mindig minden nap és minden percben), kellenek a napok, amikor csak vagyunk.
A nagy tisztulások általában érzelmesek, frusztrációs, kitörős, kiáramlós időszakok. A letöltések lehetnek emelőek vagy elnyomósak, ha sok és nehéz erős energia érkezik. Az integrálás időszaka általában csendes, ilyenkor érezzük, hogy nincs semmi, se inspiráció se tetterő, se szellemi indulásra késztetés. Utána azonban bumm, beindul, és alig bírjuk tempóval, akkorákat lépünk, annyit fejlődünk. Mindennek megvan a saját helye és ideje, csak emberi elménk ennél szabályozottabb haladást szeretne, nem ilyen összevissza rángatózást. De tudnunk kell, hogy a felemelkedés halad, mi dolgozunk, akkor is, amikor nem, alakulunk, akkor is, amikor nem érezzük, és történik az átalakulás, akkor is, amikor úgy érezzük semmi sem történik. Ezen szakaszon a türelem a nagy társunk, és a megértés. Ilyenkor azt tegyük, amit szeretnénk, legyen az a legegyszerűbb dolog. Ilyenkor engedjük meg magunknak , hogy csak emberek legyünk, és ha aludni akarunk, ha fürdeni, ha csak olvasni, ha elbújni, akkor arra van szükségünk, és az tesz a legjobbat nekünk.
Nem csak akkor súg a belső hang, ha meditációra ösztönöz, vagy önmunkára, vagy étrendváltoztatásra! Akkor is súg, amikor arra kér, csak legyél, csak érezd magad, csak légy a pillanatban, és pihenj. Akkor is, ha úgy tituláljuk, hogy ez egy nagy semmi, valójában minden benne rejlik. Azt tedd, ami épp akkor boldogabbá, nyugodtabbá, jobb kedvűbbé tesz, mert hihetetlen bár, de pont erre van most szükséged.
Kitartás kedvesek, ez is jön és megy, és hamarosan dúskálunk a tetterőben és szállunk, mint madár a szélben! Addig pedig, nyugi a tuti, és pihenésre fel!
Áldás és Fény!
Szeretettel, Elsa.
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2022.07.15.
mindennapitudatossag.com
fotó: pineterst
