A mélység felbukkanása és kezelése
A mostani időszakban számtalan nehézséggel nézünk szembe, és olyan dolgok bukkannak fel bennünk és körülöttünk, melyekkel sokszor azt se tudjuk mit kezdjünk. Sok olyan élmény ér most minket, amiket "nem érdemlünk meg", mert jelen életünkben (és valószínűleg már jó sok korábbi életeinkben) nem tesz/ttünk ilyesmiket, így kevéssé tudjuk hogyan is kezeljük őket. Tudnunk kell, hogy amikor valami történik velünk, akkor az már az okozat. Valahol valamikor ezt tettük, és most kiegyenlítjük; képesek vagyunk megbocsájtani magunknak és elengedni. Amikor ez elérkezik, az okozat, a tett felébred, és mi megtapasztaljuk. De nem a történés a lényeg, hanem ami mögötte van, amit mutat, amit tanít, amitől magunkban valami rezonál. Amint érzelmek bukkannak fel bennünk, harag, düh, szomorúság, felelem, bennünk valami reagál. Ezt már megéltem tapasztaltam, és nyomot hagyott. Ez a nyom most válaszol. És könnyű elsodródni a történésekkel, és belegabalyodni, túlgondolni. Könnyű átcsúszni az áldozat szerepébe, hogy én ezt nem érdemlem. Most nem is; de valamikor igen. És a jelentősége az ellentéte: nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem, hogy miért jött és mit mutat. és legfontosabb. hogy most hogyan kezeljük. Ugyanúgy mint korábban? Haraggal, dühvel, ingerülten? Vagy odafigyelve, egyet hátralépve, teret adva, szívet kinyitva? Mindig segít, ha elvonatkoztatunk magunktól, és úgy nézünk az eseményre, mintha egy ismerősünk menne át rajta. Ekkor érezzük az empátiát, szeretetet, de képesek vagyunk magunkat elhatárolni, és így tisztább képet kapni. Kérdezzük meg: Mit mutat? Mit vált ki? Mit üzen? Mit tanít?
Sok esetben pont az ellentétét, mint amit érzünk: haragra megbocsájtást, félelemre szeretetet, aggódásra belső békét próbál ébreszteni bennünk. A legtöbb esetben egyszerű az út: megengedés és elengedés. Csak vegyük észre, ismerjük fel, és engedjük ki; a nyom távozik. És vannak a nagy gócok: többször visszatér, több arccal mutatkozott már az út során, más köpenyt visel, de a gyökér ugyanaz. Ez általában trauma. Valami olyan tettünk vagy éltünk meg, amire "nincs bocsánat" és olyan mélyre rejtjük, ahova nem kell mennünk többet. Ezek szeretetre, elfogadásra és megbocsájtásra szomjaznak, arra tanítva, hogy mindannyian megéltünk olyan életeket, amiket ma már nem tudnánk vagy akarnánk, de a teljességhez, a fejlődéshez, ahhoz hogy ma itt állhassunk akik vagyunk, ezek is kellettek. Általuk válhattunk olyanná, amilyenek ma vagyunk, és akikre büszkék vagyunk. Ezért lehetünk hálásak értük, és bocsájthatunk meg magunknak, és másoknak, akik a tükröt tartják.
Minden most érkező tapasztalás mély lélekszíntű tisztítást hoz, és bár kemény dió, ha visszatekintünk honnan indultunk, milyen dolgokon mentünk át, miket éltünk meg, megérthetjük és elfogadhatjuk, hogy ezek már komolyabb leckék és vizsgák, mert már nagypályások vagyunk:) Itt már nem gumicukorért állunk sorba, hanem komoly lelki fejlődésért. És ezt csak a legerősebbek, a legkeményebbek merik elvállalni. Legyetek hát büszkék, húzzátok ki magatokat, mert Ti mentek a sor elején. Minden megbocsájtás, minden elengedés, minden szép tett és szó utat mutat, fényt horgonyoz, dimenziókat húz egymáshoz közelebb. Érted már, miért ilyen nagy a falat? Ki bírná el, ha nem te? Ki tenné meg, ha nem mi? S ha túl nehéz, kapcsolódj! Hívd azon részeidet, akik ezt már megélték és sikerre vitték. Hívj segítőket, akik támogatnak, kapcsolódj másokhoz, akik hasonlóan gondolkodnak és osztoznak az utadban. Nem vagyunk egyedül. Erőnk összeér, és sokszorozódik:) Aki segítséget kér, segítőket talál!
Áldás és Fény Rátok!
Szeretettel, Elsa.
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2022.09.29.
mindennapitudatossag.com
fotó:pineterst
