Hogyan gyógyítom meg Önmagam? - Csatold vissza mindazt, aki vagy!

Mindannyiunknak vannak sebei, régen eltemetett félelmei és korlátai. Mindenki többször élt már, így nagyon sok tapasztaláson mentünk keresztül. S habár nagyon sok szép és kiteljesedett élet van mögöttünk, de a többségében történtek olyanok is, amik fájnak, amik belülről égetnek minket, s ebben az életünkben, ahol mindennel szembenézünk, előjönnek.

Sok fokozatos tanuláson megyünk keresztül. Az Ébredés elején a felszínnek foglalkozunk, azokkal amik a mindennapjainkban vannak. Érzések, érzelmek, negatív gondolatok, elfojtott dolgok és így tovább. Aztán jön az a szakasz, ahol minden jól alakul, ahol minden irányba áll. Egyre többet értünk és érzünk, egyre inkább látjuk, hogy hova is tartunk. Az életünk bizonyos szakaszai teljesen egyenesbe jönnek, és mi csak áramlunk, és emelkedünk egyre magasabbra. Na ezután jön az akadály, és a hirtelen felbukkanó nehézségek. Nem is értjük, hogy olyan jól mentek a dolgok,akkor most mi a fene történik? Hisz mindent jól csináltam, dolgoztam magamon, tisztítottam magam, és akkor most ez? Komolyan?

Igen, tök komolyan. A trükk a következő: vannak olyan dolgok, amikkel könnyedén elbánunk, és egy-két tesztkör után kihullanak, azaz nem okoznak többé gondot, megoldottuk őket, elengedtük, a hely megürült. Köszönjük. Vannak azonban a súlyosabb kondíciók, berögzült minták, amikkel akár többször is szembe kell nézni. Mert mélyre húzódnak a gyökerei, és nekünk fokozatosan spirálban haladva kell lebontanunk róla a trutyit. Már kétszer nekimentünk, és nem azért jön megint, mert nem sikerült, hanem azért, mert már egyre jobban előbukkant, és mi már készen állunk, hogy egy magasabb szemszögből tekintsünk le rá. Már jobban értjük, többet tudunk, csomó mindent elengedtünk, így nem okoznak reakciót és sokkal tisztább irányból tudunk most szembenézni vele. Ekkor újra lehetőségünk van még többet tanulni és látni önmagunkból. Amint megértettük és végleg lebontottuk, akkor távozik. A legnehezebbek azok, amelyek mélyen magunkban nyugszanak. A legsötétebb, legjobban eldugott és szégyellt élmények. Ezek nem jönnek rögtön az elején, vagy csak nagyon a felszínüket érintjük csupán. Ezek akkor jönnek, amikor már elég magas a rezgésünk ahhoz, hogy ne vágjanak minket oda a padlóhoz, és ne vessenek vissza minket az Úttól. Már erősek vagyunk és bátrak, már a nagy részünket tudatosan lakjuk, így készen állunk a nagyobb falatra. Ekkor jönnek ők. Azon részeink, amik túl csúnyák ahhoz, hogy helyet adjunk nekik az életünkben.

Mivel mostanra nagyon sokat emeltünk a rezgésünket, így az alacsonyabbaknak is emelkedni kell mert lent már nincs maradásuk. Lassan szivárognak elő, de van olyan is, aki csomagban kapja őket. Ha összekacsolódnak, ha közös szálon át lehet őket kezelni, akkor jönnek együtt. Nőként például számtalan női aspektuson át esett sérelem egyszerre jön, mert együtt lehet őket gyógyítani. Kollektív élmények is jöhetnek, például ha valaki meghalt egy katasztrófában, ami mindannyiunkban benne él, akkor ez jöhet egyszerre több embernek egy időben, vagy pedig nekünk, az összes hasonló élménnyel egybekötve. Nem kapunk többet, mint amennyit elbírunk, ezt ne feledjétek! Harcosok vagyunk, elbírunk vele! Régóta készültünk erre, és most itt az idő, hogy visszakapjuk az erőnket, és ennek ez a módja. Egyesével visszacsatolni mindazokat, akik valaha voltunk, és sérültek. Természetesen a nem sérülteket is, csak az általában szinte észrevétlenül történik (és ugyebár a Felsőbb Énünk, a Segítőink mind dolgoznak velünk így sok dolog álomidőben, meditációban, vagy simán energiacsere módon ürül és gyógyul, anélkül hogy komolyabban oda kéne tennünk magunkat.)

Nos, mit kezdünk akkor velük? Ha már egyszer itt vannak.

Minden fájó aspektus egy darabka belőlünk.

Én konkrétan személyeknek érzékelem őket. Állnak körülöttem. Eleinte páran voltak, de fokozatosan dolgoztam rajtuk, és mostanra körbe-körbe állnak, és mind én vagyok. Az összes én. Amikor szembe kellett néznem valami nagy félelemmel vagy fájdalommal, akkor nekimentem. Eleinte nem. Eleinte kerülgettem, próbáltam innen onnan gyorsítani, kikerülni, de ahogy emelkedett a rezgésem, már nem tudtam őket nem érezni és nem látni. Mintha meg is nőttek volna amúgy, de lehet, hogy ez is csak illúzió. Úgyhogy egy idő után, általában amikor nagyon mélyen voltam, akkor előbukkantak anélkül, hogy irányítottam volna. (= Ekkor kell, nem előtte, nem utána, nem holnaphoz két hétre, amikor jobban leszek, hanem itt és most, ekkor, mert most vagy te készen, és most van ő készen, hogy dolgozz rajta. Most ragadd, meg, amikor jön.) És akkor Robbant. És ekkor végre odanéztem. Konkrétan odafókuszáltam magam, ahol fájt és hívtam. Hívtam, hogy jöjjön elő, nézzen velem szembe, és engedje, hogy rajtam át megtisztuljon, hogy letehesse a terheit és a fájdalmát. Kértem, hogy adja át nekem, mert én képes vagyok kiengedni,amit akkor ott eltemettem. Volt, hogy gondolatban kitártam a karjaimat ölelésre, és így vártam rá. Sírás, igen ez a jel, hogy jön. Érzed, hogy bukkan fel, mert a lélek válaszol, mert a kis darabka mindig is ennyit akart: a fegyelmemet, a törődésemet, azt, hogy halljam meg, amit mondai akar. És amint ez megtörtént, amint odafigyeltem, már jött is. Gondolatok, képek, érzések mind bukkantak fel. Volt, ahol konkrétan átéltem, láttam, éreztem, hogy mi történt; volt ahol csak lenyomatok, vagy csak a hirtelen jött megkönnyebbülés mutatta, hogy jó helyen járok.

Mindig ugyanígy jártam el: Hívtam, hogy jöjjön (vagy jöjjenek, ha úgy éreztem, hogy többen vannak egy kupacban hasonló cipőben). Megöleltem őt vagy őket, és elmondtam, hogy köszönöm, hogy áldom őt a tapasztalásért, amit én nem mertem volna megélni, és nem bírtam volna cipelni; szeretettel, hálával, megbecsüléssel és megbocsájtással vettem őket körbe. Beborítottam őket arany (Teremtő), rózsaszín (univerzális szeretet), emeráld zöld (Rafael Arkangyal gyógyító sugara) és violet lila (a szuperszónikus rezgés emelő frekvencia, ami mindent emel) színű gömbökkel vagy felhővel, takaróval akármivel, ami épp jólesett, és hagytam, hogy abban álljanak. Volt olyan, akin nem hatott, vagy nem mert előlépni, vagy nem csinált semmit vele a fény, és még mindig fájóbbnak vagy éppen sötétnek éreztem; ő kapott extrát mindenből. Volt olyan is, ahol az aspektus ellenpárját is behívtam a tisztítás folyamán, hogy teljes legyen. Azaz a sikerest, a boldogot, a kiteljesedettet, azokat, akik sikerrel élték meg azt, amit ez az aspektus nem. Így az ő erejük és tudásuk is segítette a folyamatot, és a végén összekapcsolódtak. Ugyanígy működött a sötétebb és fájóbb aspektusokkal, ahol hívtam a támadót és az áldozatot, a tettest és azt, aki emiatt később megtapasztalta...így tudtam őket harmóniába hozni egymással...mert szembenéztek egymással, és megbocsájtottak.

Addig csináltam, amíg úgy nem éreztem, hogy fénylenek, hogy mosolyognak, hogy boldogok. És én is. Megkönnyebbülés, tisztulás, kiáramlás, hála ; ezeket éreztem. Amikor kész voltak, akkor beinvitáltam és beintegráltam őket a szívcsakrámba. És ekkor köszöntöm őket a családomban, akik mind vagyok. Majd még egy adagot ezekből a színekből beküldök a csakrába, és mindenkit körbeveszek. Csak úgy extrában.

A záró rész, hogy visszahívom az összes energiát, ami ehhez vagy ezekhez az aspektusokhoz tartoztak, bármely időből, személytől helyszínről stb, és ezeket a fenti módon újra tisztítom, amíg tiszták lesznek. Közben kiengedem az összes energiát, ami nem hozzám tartozik, és másoké, köszönöm, vissza a mindenségbe. A megtisztított energiákat vagy integrálom önmagamba, vagy kiengedem, ezt a Felsőbb Énemre bízom. Ha végeztem, mindent feltöltök aranyló fénnyel.

Ezzel a módszerrel az összes sérült részt vissza tudod integrálni önmagadba.

Az egészbe, a teljességbe, aki vagy. Mert mindegyikük te voltál és vagy. És mindegyikük azért bukkan fel, hogy figyelmedet add nekik. Mert te és csakis te tudsz nekik segíteni, hogy átadják a tudásukat, tapasztalatukat és fájdalmukat egyaránt. Rajtad át megtisztulnak és megkönnyebbülnek. Te nősz általuk, és ráadásul az összes kondíció és emléklenyomat, ami eddig korlátozott, az feloldódik magától. Mert ők tartották benned, addig amíg készen nem álltál rá, hogy szembenézz velük ,és újra szeresd őket úgy is, hogy ők nem szerették magukat.

És mellesleg ez a sikeres, boldog és elégedett részekkel is működik. Ha valami van, amit nem tudsz kezelni, biztos lehetsz benne, hogy egyszer már megoldottad. Voltál már benne sikeres, és van egy lényed, aki ebben kiteljesedett. Hívd be. Hívd őt vagy őket, hogy jöjjenek, kapcsolódjanak vissza, és adják át neked a tudásukat tapasztalatukat, és adják be a közösbe. Mert mindegyikük te vagy, és te most összehúzod őket; már nem külön részek hanem egy teljes egészet alkotnak. Hívd őket és alkalmazd a fenti módszert, ami itt könnyebben megy, mert ők nem sérültek, de azért köszönd meg, áldd meg őket stb, hogy érezzék a tiszteletet, ami jár nekik, hisz életükben kiteljesedtek, és sikeresek voltak. Ha integrálod őket,akkor képességeik bekerülnek a közösbe, és később azon kapod magad, hogy olyanokat is tudsz,amit előtte nem.

Adj nekik hálát. Adj hálát önmagadnak, aki annyi földön, annyi időben, annyi lényként és karakterként élte le az életet, és most Te vagy az, akiben egyesülhetnek. Az összes, aki valaha voltál, és éppen most vagy.

Áldás és Fény Rád!

Szeretettel, Elsa

Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2018.11.04.

mindennapitudatossag.com

mindennapitudatossag.simplesite.com

Fb: @mindennapi.tudatossag

fotó: pinterest

‍