Sokan azt hiszik, hogy aki spirituális, vagy ezt az utat járja, mindig mosolyog, mindig boldog és ragyog. Sokan fel sem merik vállalni, sőt maguknak sem vallják be, hogy igenis van, amikor tele a hócipőnk, amikor elfáradunk, amikor nem látjuk a végét vagy az értelmét az egésznek. Néha sírunk, néha dühöngünk, néha pedig csak elfekszünk kicsit megpihenni.
Az egész út egy áramlás, annak minden magasságával és mélységével együtt. És azok, akik igazán elkötelezik magukat a tudatosabb élet mellett, vagy akár másokért is dolgoznak, tudják, hogy ahhoz, hogy még magasabbra juss, még mélyebbre kell menni. Mert célunk nem a fényes felünk pátyolgatása és mutogatása, hanem a sötét rész felszabadítása és fényes részünkbe belefésülése. A Teljességünkért dolgozzunk, az összes eddigi lényünk felismeréséért és elismeréséért. És végre nekik is jut szerep, mert végre halljuk a hangukat. Azokét, akik féltek, fáztak, éheztek, sírtak, küzdöttek és talán elbuktak. De most, rajtunk át felszabadulnak és kioldódnak, fájdalmuk kiáramlik, szerződéseik véget érnek, és visszatérnek a Teljességünkbe minket erősítve.
Ezért vagyunk néha lent; ezért érezzük néha hogy elég, elfáradtam, időt kérek. És ez is normális! Merj tényleg önmagad lenni, akkor is ha aznap épp sötét van, ha aznap épp eleged van, ha aznap épp nem érdekel a fény és a szeretet. Engedd meg magadnak, hogy tényleg te legyél, minden álca és elvárás nélkül... mert ettől szabadulsz fel igazán. És tudd, a megengedés már a kapu... az elfogadás már az út...és a hit önmagadban az erő, mely átsegít mindenen.
Áldás és Fény Rátok!
Szeretettel, Elsa.
Olvass tovább:
A mélység felbukkanása és kezelése
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2023.03.02.
fotó:pintérest
