Kicsit enerváltak vagyunk itt a nagy sűrűségben, és ne is lepődjünk meg, ha a lelkesedésünk apadni látszik. Hatalmas hegyeket mozgattunk meg, és tologatunk-mászunk meg a következőkben is, így szinte kötelező egy-két nap, amikor mintha megállt volna az idő kereke, csak vagyunk.
A fejünk is felhős, mintha vattacukorral tömtük volna meg, a testünk nehéz és lassú. Minden porcikánk az átalakulás sűrűjében van, így a fizikai szinten néha mintha kikapcsolna. Nem jönnek a szavak, nem kapcsolódunk a világgal, nem találjuk a helyünk, a rutinunk. Minden mindegy, vagy semmi se számít alapon, átevezünk a napon, és hagyjuk is, hogy amikor ez van, legyen ez. A felemelkedés egy áramlás, pörög, robog, száguld, majd lassul, nyugszik, felkészül. Legyünk türelemmel magunk felé, pihenjünk, amikor csak tudunk, ha tehetjük, kövessük a testünk szavát, hogy mire vágyik. Sok víz, ételek, amiket a test kíván.
Nem kell mindig tenni! Most elég pusztán lenni!
Hamarosan újraindul a pörgés, így aki most teheti, engedjen az áramlásnak, és kikapcs.
Ha pedig nem teheted, akkor csak szánj magadra minden nap időt, hogy lecsitulj, kikapcsolj és visszatöltődj...te majd pihensz a következő hullámban:)
Áldás és Fény Rátok!
Szeretettel, Elsa.
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2023.10.25.
Fotó.Pinterest
